Szabadság
Szabadság… hallgass!
mert most én beszélek!
Szabadság… rácsok mögé zártalak,
mert így nem kell félnünk tőled többé,
a másságodtól, attól, hogy mit teszel és mit nem…
Szabadság… a holnapba átviszem a mai napot,
mert nem akarok vesződni többé,
hogyan kezdjek meg egy újabb lapot
Szabadság… bezárom az ajtókat,
bámulom a képernyőt félszegen
és biztosan érzem, hogy ez nem érdekel
Szabadság… a nyugodt álom…
még akkor is, ha másokat ezért elhallgattatnak…
Szabadság… azt enni, amit szeretsz és amikor akarod…
Észre sem veszed, és morzsák hullanak újságodra,
Ahol szemet hunynak az éhség felett…
Szabadság… nem kell tudnom, mi adta a szabadságomat,
mi az, mely által szabad vagyok,
és mi az, mely a szabadságomban minden áldott nap fogva tart
Szabadság… várok…
míg valaki megszabadít félelmeimtől,
melyekben szentül hiszek
A szabadság útját állja gondolataimnak…
Dúl bennem és örökké körülleng…
Neked…? Neked pedig nem jut semmi sem…
A szabadság megvéd engem…
Tőled, az ötleteidtől… melyek nekem oly idegenek
A szabadság annyira kézenfekvő…
neked pedig fogalmad sincsen arról,
mit is jelenthet ez
Az éremnek két oldala van…
ha nekem a szabadság az írás, neked pedig a fej…,
akkor a szabadság nem jelent igazán semmit sem
Talán megengedhetem magamnak…
Talán szabad, hogy feladjam…
kis időre, vagy akár hosszabb távra…
…a szabadságomat… Érted…
hogy felszabadíthassalak végre
szabadságom fojtó bilincse alól…
Marion Bloem
Hungarian translation by Erika Ligthart-Kordás
From original poem “Vrijheid” (Freedom) by Marion Bloem